A Rejtélyes Könyv
Végre ide értem. Azt hittem már sose fogok megérkezni, a világ végén lévő Fairy Tale University-be. Félévben csatlakozni egy osztályhoz nem egyszerű. A beilleszkedés elég bonyolult. Azért remélem sikerülni fog. Majd kiderül!
Mikor leszálltam a buszról teljesen
tátva maradt a szám, mert ilyen egyetemen még nem jártam. Egy kedves régi dalt
dúdolva haladtam magam után rángatva a bőröndömet. Mielőtt beléptem egy kedves
lány üdvözölt.
-Szia! Biztos Iza vagy! Örülünk, hogy itt vagy! Milyen volt az út? Sokat
utaztál? Hogy tetszik itt? Melyik lesz a szobád?- kérdezősködött
-Szia! Hát hosszú és tetszik eddig itt.
-Amúgy Rapunzel vagyok! (Aranyhaj)- nyújtott kezet. Majd szaladt is el. Ez
érdekes volt, de örülök, hogy vártak engem.
A kollégiumba belépve is csodálkozva pillantottam meg a csodás iskolát,
mert még filmben sem láttam ilyen helyet. Minden fehér és tiszta (ami nem
igazán jellemző a kollégiumokra). Szép szőnyegek hatalmas csend és nyugalom.
Amikor valaki észrevette, hogy nem tűnők ide valónak, akkor odajött hozzám:
- Szia! Üdv itt! Miben segíthetek? A nevem Elsa én vagyok a diákönkormányzat vezetője. - mutatkozott be.
- Szia! Én most érkeztem, ide fogok járni. A nevem Isa. - köszöntem
- Rendben akkor felírlak, hogy te is megérkeztél!- mondta.
- Te is? Más cserediák is van? - kérdeztem meglepődve.
- Természetesen van. De ő is csak pár perce érkezett. Szobatársak lesztek. Vele és Chel-lel. Ő egy osztálytársatok. - mosolygott. Elkezdtünk felfelé menni az emeletre ahol a szobánk van. A két lány már ott volt.
- Szia! Üdv itt! Miben segíthetek? A nevem Elsa én vagyok a diákönkormányzat vezetője. - mutatkozott be.
- Szia! Én most érkeztem, ide fogok járni. A nevem Isa. - köszöntem
- Rendben akkor felírlak, hogy te is megérkeztél!- mondta.
- Te is? Más cserediák is van? - kérdeztem meglepődve.
- Természetesen van. De ő is csak pár perce érkezett. Szobatársak lesztek. Vele és Chel-lel. Ő egy osztálytársatok. - mosolygott. Elkezdtünk felfelé menni az emeletre ahol a szobánk van. A két lány már ott volt.
-Nah, jó! Magatokra hagylak titeket, hogy ismerkedjetek!- szólt Elsa - Jaj!
Majdnem elfelejtettem! Isa, itt az egyenruhád, amit terveztél!- dobta oda,
kifele menet. Még nem néztem meg, hanem inkább odamentem ismerkedni.
Ez rövid idő volt, mert hamar egymásra találtunk Hope-val és Chel-lel.
Könnyen barátok lettünk. Nem kell róluk sokat tudni. Hope egy kedves lánynak tűnik,
aki laza és jó fej. Chel pedig, végtelenül vagánynak látszik.
Este fele úgy döntöttem megnézem a
ruhát, mert még is csak ebbe kell lennem innentől. Mikor megláttam
megrökönyödtem. Gyorsan felvettem hátha csak rosszul látom, de nem. Tényleg úgy
néz ki, a hogy először megláttam. Teljesen kiborulva mentem ki a csajokhoz.
Mivel a ruha, hát... elképesztően rövid lett.
- Hope!-szipogtam. - Ezzel mit csináljak?- néztem a kifejezetten rövid
ruhámra.
-Elrontottam a tervezést!- hisztiztem.
- Nyugi! Nem olyan vészes!- nyugtatott Chel.
- Nem olyan rossz? Inkább katasztrófa...- jegyeztem meg. -Ez szörnyű. Ebben
senki nem láthat meg. - ültem le összeroskadva. Erre a végszóra megérkezett két
srác.
- Szia Chel!- köszönt csábosan a fekete hajú.
- Szia Túlió! Hali Miguel!- szólt mindkettőnek. Szóval Túlió és Miguel. Két
örült, akikkel egy perc alatt közös nevezőre jutottam. Két idióta örült, akik
nagyon jó barátaim lehetnek. Mikor felálltam újra akkor eszembe jutott miért
vagyok is kibukva és visszaültem. Néztem őket és hallottam, hogy sugdolóznak.
Egy kis idő után Miguel odajött hozzám:
- Isa! Szép vagyok!- jelentette ki erre mindenkiből kitört a röhögés. Én
meg csak néztem majd felálltam és fejbe kólintottam.
- Te idióta!- röhögtem. Legalább jobb kedvem lett. Úgy döntöttem nem
gyötröm magam tovább ezzel a ruhával, így felálltam elővenni egy pizsamát.
- Ugye milyen jó ez az egyenruha?- próbált segíteni a helyzeten Chel.- Ugye
Túlió?-kérdezte a fiúra nézve. Láttam gondolkozik, mit mondjon.
- Igen?- mondta.
- Ezt most kérdezed vagy mondod?- hajoltam el elővenni pizsamámat. Bár ne
tettem volna! A ruha rövidsége nem engedi, meg hogy ilyeneket tegyek.
- Mindkettő?- néztek egymásra. - Mindkettő!- mondták egyszerre. Erre
visszafordultam és láttam, hogy Chel és Hope a fejüket fogják. Úgy döntöttem,
hogy agyoncsapom mindkettőt.
A ruhák a földre dobva kergetni kezdtem
a két majmot. Át az egész egyetemen és kollégiumon keresztül szaladtam utánuk
mikor ketté váltak. Én Miguel után rohantam, mert ő nagyobb idióta.
Visszajutottunk a szobánkhoz, amikor láttam, hogy Hope-t rángatja magával
Miguel. Futottam utánuk, míg be nem tévedtünk az elhagyatott könyvtárba.
Keresni kezdtem őket, de nem volt nehéz, mert hirtelen hatalmas
durranás hallatszott. Odaszaladtam, amikor láttam, hogy Miguel a földön alszik
Hope, meg egy könyvet tart a kezében. Mellesleg feldöntöttem egy könyvespolcot.
Odamentem Hope-hoz és megfogtam a vállát.
- Szép volt!- vigyorogtam. Majd magam is szemügyre vettem a sejtelmes
könyvet. Első lapján valami titkos írás volt a többi pedig tele mesével. Minden
osztálytársunkról volt benne egy. Csak rólunk nem. Nagyon megijedtem. Vajon mi
lehetett itt?
- Hope! Szerintem valami olyat találtunk, amit nem kellett volna
megtudnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése